Akikkel most csak így találkozhatunk ...

Akikkel most csak így találkozhatunk ...

2020. március 30. hétfõ 11:32

Március 1 - 8. között zajlottak a Csekovszky Művészeti Napok, melyen művelődési házunk névadója, Csekovszky Árpád szobrászművész emléke előtt is adóztunk. Az eseményen részt vett az egykori kiváló művész felesége Editke, aki 83 éves kora ellenére frissen, fiatalosan és szinte mindig mosolyogva volt jelen.

A nagy nyüzsgés azonban őt is lefárasztotta, de jól érzi magát, mint elmondta, a napokban lett kicsit nyugalmasabb az élete. A múlt hét óta önkéntes karanténban van ő is, a gyerekei nem engedik, hogy elmenjen otthonról, de saját maga is tisztában van vele, hogy jobb, ha nem mozdul ki otthonról.

„Célzott korosztály vagyok, így itthon tevékenykedem, de nem unatkozom. Sok kinti munkám volt, sok mindent csináltam a kertben, átültettem a virágokat, metszettem, és ilyenek. A héten szorultam be a lakásba, de itt is mindig találok valamit: mosás, vasalás, pakolás” – mondta érdeklődésünkre Editke.

Elárulta, délelőtt a háztartási munkákat végzi, mégis úgy érzi, mindig lenne még mit csinálni. „Nem lehet abbahagyni a rendrakást, vagyis abbahagyni lehet, de késznek lenni soha nem lehet. Ha előhúznám a fiókokat, az is rengeteg munkát adna” – vallja.

Az ebéd után a pihenésé, újságolvasásé, amibe saját bevallása szerint néha belealszik. Délután sokat olvas, este megnézi, mi van a tv-ben, de inkább a filmeket szereti, a kulturális, irodalmi műsorokat, esetleg egy híradó és ennyi. Nagy kedvencei a kastélyokat bemutató műsorok.

Amellett, hogy a művelődési ház névadójának a felesége, ezer szállal kötődik a környékhez. Ott lakott a teniszpálya mellett, ott gyerekeskedett a Maros mozi környékén. Ha a szobája ablaka nyitva volt este, a zenés műsorokra aludt el.

 „A háború után a művelődési ház tönkre ment, nem foglalkoztak vele. Prém János kezdte el rendbe tenni és az ő kezdeményezésére indultak el a művészeti napok is. A Jánoshoz mentek a művészek, hogy milyen igényük lenne. A 90-es évek közepétől kezdte el rendbe tenni. Ez nem volt varroda vagy állattenyészet, mindig a kultúrát szolgálta” – adott történelmi áttekintést Editke.

„Akkoriban Parrag Emil volt a vezetője a Polgári Körnek, ők rendeztek kiállításokat. Ehhez kapcsolódva találta ki János a Művészeti Napokat, amely azóta is mindig március első hetében van. Amikor Árpád meghalt 1997-ben, utána lett Csekovszky Művészeti Napok és mindig valami új tematikát találunk ki hozzá” – emlékezett Editke a rendezvénysorozat indulására.

Úgy véli, most már nincsenek annyira magukra hagyva, hiszen mindig kitalálják a témát, miként azt is, hogyan kapcsolódjon a művészeti napokhoz. Ennek köszönhetően mostanra még több program jön ide, még több mindenből lehet választani.

Az idei rendezvény nagyon tetszett neki, annak pedig kifejezetten örült, hogy ezúttal ott tudott lenni a gyerekek játékos foglalkozásán, zsűrizett és a rajzverseny helyezettjeinek is ő adta át a díjakat. Korábban ugyanis voltak évek, hogy egyéb elfoglaltságai miatt erre nem volt lehetősége, ezúttal viszont végig élvezhette a fiatalság jelenlétét, ami saját bevallása szerint szinte táplálja őt. Otthon is 5-6 óráig sziesztázik, utána pedig feltámad, mint egy főnixmadár. Elismeri, ilyen a természete, nem tud nyugton ülni.

Most azonban mégis erre van kárhoztatva, hiszen a járvány miatt nem mozdulhat ki otthonról. Szerencsére a gyermekei gondoskodnak róla, mindent bevásárolnak, elintéznek, így nem kell sehova mennie, és hozzá sem jön senki.

„Fontos számomra, hogy egészséges legyen a test és a lélek is. (Ez volt a mottója az idei művészeti hétnek is!) Reggel tornázom, megmozgatom mindenem, fej, váll, derék, mellé jön a napi munka. A lélek tornáztatására az olvasás jön. Most, hogy nem lehet templomba járni, a vasárnapi istentisztelet liturgiáját összeállítják az interneten és elküldik mindenkinek. Az internethez ugyan nem értek, de elküldik a fiamnak, ő meg továbbítja nekem. Így teljes az életem most” – mondta Editke.