Akikkel most csak így találkozhatunk ...

Akikkel most csak így találkozhatunk ...

2020. április 14. kedd 11:58

A Csekovszky Művelődési Ház egyik állandó programja a Rákosligeti Filmklub, melynek házigazdája, Dr. Szilágyi Erzsébet filmesztéta, ahogy a legtöbben ismerik: Zsóka. De vajon hogy viseli a jelenlegi, a vírus által lelassult helyzetet, egy olyan ember, aki mindig ezer fokon ég?

„Jól érzem magamat, köszönöm szépen az érdeklődést: szerető emberekkel vagyok körülvéve, és ez megkönnyíti a helyzetemet. Nyugdíj után az ember élete megváltozik, lassan 10 éve, hogy nyugdíjban vagyok. Azóta jöttek a betegségek, megváltozott az életvitelem, a kevesebb mozgás miatt az étkezési szokásaim. De ehhez hozzá lehet szokni. Az viszont zavar, hogy nem tudok most elmenni könyvtárba, vagy egy moziba” – mondta.

Elárulta, pont a kijárási korlátozás bevezetésekor szerette volna megnézni Szabó István új filmjét, de már nem tudta, ha ismét szabadon járhat majd, első programjai között lesz a Zárójelentés megtekintése. Jelenleg regényeket olvas, filmeket néz, tudományos folyóiratokat böngész. Élvezi, hogy az interneten számos régi filmhez, színdarabhoz ingyenes a hozzáférés, így olyan dolgokat is meg tud nézni online, melyekre korábban nem volt lehetősége, vagy éppen újra nézi. Ilyen mondjuk a Katona József Színház legendás Három nővér című előadása.

„Nagyon átalakítottam a napirendemet, minden percében van olyasmi, ami érdekes, ami régóta foglalkoztat. Olyan programokat választok, melyeken sokat töprenghetek, gondolkozhatok, vagy amelyek, mint művészeti alkotások élménnyel ajándékoznak meg. Most van erre időm és erőm is. Ugyanakkor van bennem szorongás, aggódom is, néha szorít is, hogy nem lehet kimenni”.

A vírus kapcsán figyeli a híreket, de úgy van vele, mint annak idején a háborúban, a hamis híreket, a szélhámosságokat és a rémhíreket próbálja kiszűrni. Bár tudja jól, ezek pontosan jelzik a társadalom működését. A vírus megváltoztatta az életét, eddig arra volt kíváncsi, hogy most mi van a művészetek területén, naprakész információi voltak. Ezekben a napokban több idő jut a művészetek történeti értékeinek a megismerésére.  

De ki is ő valójában és honnan ez az erős kötődés a filmek iránt?

Az ELTE bölcsészkarán végzett, mint középiskolai tanár és pszichológus. A diplomája megszerzése után, 1963-ban a Filmtudományi Intézetben kezdett dolgozni, mint gyakornok.  A hat fiatalt ott megtanították arra, hogy mi a filmtörténet, mi a filmesztétika. Ennek köszönhetően megtanult filmet kutatni, elemezni, megtanulta a filmgondolkodás szabályait, a film nyelvét.

„ 1963 és 1991 között tudományos kutatóként dolgoztam, és eközben írtam a doktorimat, Chaplin emberábrázolásáról. Kandidátusi disszertációmat már a Tömegkommunikációs Kutató Központban, második munkahelyemen írtam : Sorozatok és ismétlődés a tömegkommunikációs eszközökben és a közönség címmel. Nagyon sok magyar és nem magyar sorozatról készítettem közönségfelmérést, az adatokat elemezve egy modellbe próbáltam megfogalmazni azt, miért és mit szeretnek az emberek különböző sorozatokban.” – mondta a kezdetekről.

Emellett többek között Esztergomban, Egerben, Piliscsabán, Budapesten. Székesfehérváron tanított főiskolán, egyetemen.  Nyugdíjba a KJF (ma KJE) -ről, mint főiskolai tanár mentem nyugdíjba.

Mind ezek mellett a Fórum Film Alapítvány elnöke volt, ahol dokumentumfilmek készültek.

Az Országos Tudományos Diákkonferencia társadalomtudományi szekció elnöke volt. Az OTDK több alkalommal a Kiváló Mester Tanár adományozta neki, mert sok diákja adott elő a konferenciákon, és nyert díjakat. Többek között kiharcolta, hogy a filmszemléken ne csak szakmai és társadalmi zsűri legyen, hanem diák zsűri is. Ezt a zsűrit nem kinevezték, hanem az ország legkülönbözőbb egyetemein és főiskolán filmről tanuló hallgatók jelentkezhettek, és maguk a fiatalok választottak tagokat.

„Diák-tanár viszonyban mindig a demokratikus rendszer híve voltam. Ha jó a kommunikációs kapcsolat köztük, akkor a tanár is sokat kaphat, sőt tanulhat a diákjától. Az alapfeltétel, hogy a tanár jelentősen többet tudjon a diáknál a tárgyáról, a világról.” – volt az alapelve.

Természetesen voltak buktatók is a pályáján, hiszen sokszor nem kapott az ember szabad kezet a kutatási témájánál, de akkor is megkereste azokat a kis utakat, melyeken az általa fontosnak vélt dolgokat képes volt belecsempészni adott munkájába. Volt olyan rendező, akinek még a nevét sem volt szabad leírni annyira tiltottak voltak a filmjei (Ember Juditról van szó), tehát nem országos lapban írt  róla. Csak az Egyetemi lapok (aminek a szerkesztője Nyakas Szilárd volt) közölte a cikket. 

De vajon mi a kapcsolata Rákosligettel?

Egy mesével kezdem: egy fiatal lány Pécs mellől, Somogy bányatelepről  Budapestre jön, ahol találkozott a Újfehértóról, a fővárosba került fiatalemberrel, Gyimesi Sándorral. Szinte azonnal eldöntik, hogy összeházasodnak és 30 évig élnek boldog házasságban. Csak azért 30 évig, mert Gyimesi Sándor meghalt. Laktak albérletben, majd télen is lakható víkendházban, majd lakótelepi öröklakásban. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. A mesének ugyan 25 éve vége szakadt, de Sándor ma is velünk él. Örül a gyermekei sikerének, és négy csodálatos unokájának. A rákosligeti házunkat 1981-ben kerestük meg, választottuk ki. Azóta élünk itt.”.

Két gyermeke közül a fia felette lakik feleségével és két fiával. Amióta meghalt a férje a fia beépítette a padlásteret. A lánya Pomázon lakik férjével és két gyermekükkel.

„Három csoda van, volt az életemben: a férjemmel való megismerkedés, házasság, gyermekeim megszületése és most az unokáim (1 lány, 3 fiú) jelenléte.”

„Amíg ennyi helyen voltam, addig nem nagyon volt időm, belefolyni az itteni kulturális életbe. Azóta kapcsolódtam be, amióta a tanítványaim (például Rózsahegyi Péter) igényt tartottak arra, hogy előadjak, vitát vezessek. Vagyis hívtak. Péter   a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanult, ott ismert meg engem. Aztán később kiderült, több tanítványom is volt, akik a kerületben dolgoztak. Rendszeresen hívtak filmbemutatókra, előadásokat tartani. Egy idő után a Maros moziban indult filmklub, de igazán sikeressé akkor vált, amikor a Csekóval lett közös rendezvénysorozat” – mondta a filmklub kezdeti lépéseiről.

Úgy véli, a korábbiakban azért voltak kissé szétesőek, kevésbé sikeresek a törekvéseik, mert nem kapcsoltam össze az előadást és az alkotókkal való beszélgetést, találkozás.

„Nekem nagyon nagy élmény ez a Rákosligeti Filmklub. 1963 óta nagyon sok helyen voltak filmklubjaim. Volt köztük olyan, amelyik tíz éven keresztül működött. Pedig az l960-as, 1970-es években nagyon nem volt egyszerű, mert a magyar filmmel szemben volt valami megmagyarázhatatlan előítélet”.

Számára érthetetlen még ma is, hogy az általa legnagyobbnak tartott magyar filmrendezőnek, Jancsó Miklósnak az alkotásaival szemben hihetetlen ellenérzés alakult ki. Ehhez az egész sajtó, a kabaré tréfák is hozzájárultak. A másik nagy magyar film ellenesség kialakító tényező volt az is, hogy a 90-es években ránk szakadt a külföldi filmek garmadája, soha nem látott filmek, műfajok kerültek bemutatásra. Vagy az induló tévés csatornák ontották az l945 előtt készült magyar vígjátékokat (igaz akkor alig készült más műfajú film, mint vígjáték).

„Amióta rendszeresen csináljuk a filmklubot, mi csak magyar filmet vetítünk, és mégis jönnek rá az emberek. A filmklub tagjainak száma 20-30 fő, akik érdeklődőek.  A magyar filmekről szóló beszélgetésekben okos, bölcs kérdéseket tesznek fel, nagyon jó hangulata van minden filmklubos találkozásunknak” – mondta érthető örömmel a hangjában.

A Csekóban 5-6 éve van filmklub, megszakítás nélkül. Egy évben 10 film kerül vetítésre. „Bár ennél sokkal több magyar film készül, hisz most ismét nagyon jó korszaka van a magyar filmnek. Annyi jó és új magyar film készül, hogy érdemes őket megnézni. Most az a probléma, hogy a mozik sem, a televíziók is ritkán vetítenek frissen készült alkotásokat. A filmklub vált bizonyos típusú filmek fórumává. Ezt ki kell használni”.

Bármilyen hihetetlen, nincs kedvenc filmje, ha mégis kell választania kell, akkor Chaplin Aranyláz-a, Fellini Országúton-ja, Nyolc és félje. Ezeket bármikor megnézné, mert a meséje, a stílusa, a filmi megoldásai, a színészi alakítások zseniálisak, mindig felfedez bennük valami újat.

„De idevehetném Bergmann, Antonionit, Bresson, Menzel vagy Tarkovszkij bármelyik alkotását. Röviden: nagyon sok kedvelt alkotó, film van az a rengeteg látott filmalkotás közül, amit életem folyamán láttam. Ha az utóbbi idők nagy élményei közül kellene egyet választania, az biztos a Saul fia lenne (bár a Napszálltát is hozzá venném, mert a két film együtt elemzi a XX. századot olyan mélységben, ami elbűvöli a befogadót)”.

Egy filmmel foglalkozónál egyértelmű, hogy az Oscar-díj átadását mindig megnézi, és nagyon sok esetben bosszankodik azon, hogy miért éppen az az alkotás vált díjazottá.

„A film hosszú ideig gyorsan elavuló kifejezési forma volt. Gondoljunk bele, a némafilm vagy az ötvenes évek neorealista filmjei között mekkora a különbség, vagy a némafilm és a mai filmek között. Mennyire megváltozott a színészi játék stílusa. Teljesen már attitűddel, módszerekkel épít fel egy karaktert ma már a színész, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ezzel túl emelkedik a pillanat elvárásain és marandóvá válik. Ez Shakespeare titka is” – összegezte a film lényegét Zsóka.

Terveink között augusztus 30-án a Guerilla című filmvetítésével folytatódik a Rákosligeti Filmklub a Csekóban. A vetítés után kötetlen beszélgetés a meghívott művészekkel, alkotókkal, természetesen Zsókával és Vass Éva filmtörténésszel!